Ciccline

Az egyiptomi birodalomban a 12. dinasztia idején tűnik fel a szent állat szerepében. Bast istent személyesíti meg Bubastis szentélyében. Aki bántalmazni merte, halál fia volt. Még a nagy éhinségek idején is megkímélték a macskákat a fazekaktól. Amikor elpusztultak, testüket bebalzsamozták. Így napjainkban meglehetősen nagy vizsgálati anyag áll rendelkezésre a kérdés tisztázására: melyik faj volt a jelenleg élő macskák közvetlen őse. A macskamúmiák vizsgálatából egyértelműen kiderül, hogy az afrikai vadmacska (Felis lybica) jellemző jegyeit viselik, de elvétve előkerültek a mocsári hiúz (Felis chaos) tetemei is. Ezek alapján ma úgy tartják, hogy ez az Ó-Egyiptomi Birodalomban háziasított macska terjedt el kelet és észak felé.

Európában nagy valószínuséggel történhetett keveredés a háziasított macska és az európai vadmacska (Felis silvestris) között, bár a vadmacska-házimacska kereszteződés napjainkban is igen vad, szinte megszelídíthetetlen utódokat eredményez. Így ez a génkeveredés inkáb a domesztikáció ellenében, mint mellette hat.

Ha végighaladunk az élővilág törzsfáján és figyelembe vesszük a valószínűsíthető és rendszertanilag is bizonyítható kapcsolatokat, akkor a macska igen tekintélyes rokonságot tudhat magáénak. Két fejlő- déstörténeti ágon összesen 61 kihalt faj jelzi kialakulásának útját, s ha a ma is élő rokonfajokat vesszük figyelembe, akkor 80 fajukkal találkozhatunk.

Ha megfigyeljük az egyes kontinensek élővilágát. akkor feltunik, hogy két földrészen nem található olyan kistestű macskaféle, amely a macska domesztikációjának kiindulásául szolgálhatna. Így Ausztráliában és Amerikában a macska megjelenése az embernek volt köszönhető. A hajózó népek terjeszthették el, hiszen vízijárműveiken rendszeresen vittek macskákat ez egerek és patkányok fékentartására.

Az előbb vázolt, s jelenleg általánosan elfogadott elmélet mellett érdemes röviden felvázolni azt is. hogy milyen vélemények vannak még a macskák őséről.

Vannak olyan szakemberek, akik azt is feltételezik, hogy a macska kialakításában olyan hibrid fajta játszott szerepet, amelyik az afrikai vadmacska és a mocsári hiúz kereszteződéséből alakult ki az egyiptomi macskakultusz következtében. Erre utal, hogy egy thebai falfestményen valamint eRy pompei falmozaikon apportírozó állatot láthatunk. Elképzelhető, hogy a képek nem macskát, hanem hiúzt ábrázolnak. Néhány kutató feltételezi, bogy az ősök sorában a mi erdei vadmacskánk valamint az ázsiai sztyeppi macska (Felis omata) is szerepel. Ennek fordítottjával is találkozhatunk a szakközleményekben. Így például az angol Hamilton annak a véleménynek adott hangot, bogy az igazi vadmacska már nem létezik, helyette a korábbi vad formák és a háziasított macskák hibridjei élnek. Ennek a feltételezésnek ellentmond a vadmacskák néhány anatómiai különbsége, mint például az eltérő koponyaforma, továbbá a domesztikálhatóságuk teljes hiánya is.